A Rammstein német együttes, ami a hard rockot és az ipari metált ötvözi az elektronikus zenével. Tagja az úgynevezett Neue Deutsche Härte irányzatnak olyan német együttesekkel, mint az Oomph! vagy a Die Krupps. Néhány kritikus szerint a műfaj "Tanz-Metall" (tánc-metál).[1] 1994-ben alakultak, eddig világszerte több, mint 15 millió CD-t adtak el.[2] Kiadójuk az Universal Music Group.

Bár dalszövegeik legtöbbje német, Európa nem német anyanyelvű területein is hatalmas sikereket értek el, csakúgy, mint az USA-ban, Kanadában, Latin-Amerikában, Japánban, Indiában, Izraelben és Ausztráliában. A Reise, Reise albummal (2004) ők lettek a nemzetközileg legsikeresebb német együttes, akik anyanyelvükön játszanak. Számos kislemezük volt helyezett top 10-ben Európában.

Az együttes Magyarországon összesen kétszer lépett fel. Először 1998. augusztus 9-én a Sziget Fesztiválon,[3] másodszor pedig 2005. február 27-én a Reise, Reise turné alkalmából.[4] Harmadik itthoni fellépésük a tervek szerint 2010. március 16-án este 20 órakor lesz a Papp László Budapest Sportarénában.

 

Tagok

Richard Zwen Kruspe Bernstein – szólógitár
Paul Heiko Landers – gitár
Till Lindemann – ének
Oliver „Ollie” Riedel – basszusgitár
Christoph „Doom” Schneider – dob
Christian „Flake” Lorenz – billentyű

Mind Németországból származnak. Riedel, Schneider és Kruspe voltak eredetileg az alapítók. Először amerikai zenét akartak írni egy nyugat-berlini együttessel, az Orgasm Death Gimmickkel (1993-ban Kruspe kezdeményezésére alakult). Erről így nyilatkozik Kruspe: "Rájöttem, hogy igen fontos a zeneszerzés, és hogy a zene jól működjön a nyelvvel, amit én régen nem tettem. Visszajöttem [Németországba] és azt gondoltam <Itt az idő, hogy olyan zenét szerezzek, ami igazán hiteles.> Elkezdtem dolgozni egy Rammstein nevű projekten, hogy megpróbáljak német zenét szerezni." Énekesnek Till Lindemannt kérte föl, aki régebben olimpiai úszó volt, és a First Arsch-ban dobolt.Ők négyen jelentkeztek egy versenyre, ami új együtteseknek volt meghirdetve, és nyertek. Ezzel fölhívták magukra Paul Landers figyelmét, aki azelőtt is ismerte őket, és úgy döntött, hogy ő is beszáll. Christian Lorenz csatlakozott utoljára; a Feeling B-ben játszott Landers-szel, és kezdetben nem akart részt veni a projektben, de végül meggyőzték. Első albumuk 1995-ben jelent meg. Kétszer jelölték őket Grammy-díjra 1998-ban a Du hastért, 2005-ben pedig a Mein Teilért.

2007-ben különböző honlapokon jelent meg a hír, miszerint Till Lindemann úgy döntött, hogy otthagyja az együttest. Utódjának a KMFDM volt énekesét, En Esch-t jelölték meg. A hivatalos weboldalon a pletykák elterjedése után pár nappal jelent meg a közlés, miszerint a hír nem igaz, és jelenleg az együttes újra együtt van egy év kihagyása után, és a következő albumon dolgoznak.[6]

Stílus

Bár a Rammsteint ipari metálként általánosítják, különböző ehhez kapcsolódó stílust hidal át, beleértve a keményebb rockot, elektronikus zenét, heavy metalt és a gothic rockot, mivel billentyűket is használnak gitárral, kórussal és zongorával. Egy szlovén neoklasszikus ipari zenekar, a Laibach erősen inspirálta őket, csakúgy, mint a DAF (Deutsch-Amerikanische Freundschaft), Oomph! és Ministry. Egyes számok, mint például a Bestrafe mich, Ohne dich, Te quiero puta! és Du riechst so gut megnehezíti a besorolást.

A Rammstein stílusa megosztja a kritikusokat, egyesek emlékezetes kritikákat írtak. Jam Showbiz (2001. április) úgy jellemezte a Muttert, mint "zene, ami megszállta Lengyelországot". Az új-zélandi Shoutland Times (1999. december 17.) azt írta, hogy Till Lindemann dörgő, szubszonikus hangjától a parasztok a szénapajtáikba menekülnek, és magukra zárják az ajtókat. A New York Times (2005. január 9.) azt írta, hogy "Mr. Lindemann olyan brutális férfiassággal fújta ki a levegőt, hogy az abban lévő erőszaktól úgy tűnt, mintha elérne a tömegig, onnan kiszakít egy rajongót, és letépi a fejét." Más kritikusok sokkal pozitívabban írnak. Stephen Thomas Erlewine az Allmusic-tól azt írta, hogy "az ipari zaj kemény metált játszó gitárokkal és opera-vokállal fűszerezve megdöbbentően erőteljes".[7] Egy interjújában a Kerrang! nevű rock magazinban Till Lindemann a következőképp fogalmazott: "Mi csak a határokat feszegetjük. Arról nem mi tehetünk, ha ez nem tetszik az embereknek."

Annak ellenére, hogy a Rammstein igyekszik brutális képet festeni magáról, sok számukban felfedezhető bizonyos fajta humor. A Zwitter például egy bizarr dal az önimádatról és biszexualitásról egy hermafrodita szemével:

Wenn die anderen Mädchen suchten (Amikor a többiek lányokat kerestek)
Konnt ich mich schon selbst befruchten (Én már meg tudtam termékenyíteni magam) [8]

Hasonlóan az Amerika című számban is van humor.

Számos dalban felfedezhető német irodalomra, népmesékre való utalás: A Dalai Lama a híres Goethe-ballada, A rémkirály (Der Erlkönig) adaptációja.[9] A Hilf mir-t Hoffmann egyik meséje inspirálta,[10] a Spieluhrban énekelt "Hoppe, Hoppe, Reiter!" (Hopp, hopp, lovas!) sor egy német gyermekversre utal.[11] A Rosenrot a Grimm-testvérek egyik meséjén alapul.[12] A Haifisch című dal Bertolt Brecht Koldusoperájából (Die Dreigroschenoper) az úgynevezett Vásári rigmus Penge Mackie-ről (Die Moritat von Mackie Messer) átirata.

Oldal: RAMMSTEIN:
Slipknot,Rammstein - © 2008 - 2026 - slipknot-rammstein.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat